A sportoláshoz nem szükséges atlétikába vagy edzőterembe járni, elegendő a hosszú, napi séta. Mi a különbség a futás és a gyaloglás között? Jelentős változások vannak ezek között a tevékenységek között a sebességben, a test terhelésében, a különböző izomcsoportokban és az állóképességben.
Sokan úgy gondolják, hogy a gyaloglás alig hasonlítható össze a kocogással, de aki 20 km-t gyalogol egy nap alatt, majdnem ugyanolyan terhelést tapasztal, ha 5 km-t futott volna kocogással. A kalóriaégetés ebben az esetben majdnem egyenlő lesz. Ha sportról vagy skandináv gyaloglásról beszélünk, akkor 10 kilométer is elég lesz.
A futás, a sportos gyaloglás és a nordic walking az atlétikai tudományágak mindegyike. A futás célja, hogy bemutassa bizonyos számú méter rövid időn belüli leküzdését. Ebben a tudományágban a távolságok változatosak, a 100 méteres versenytől a több tíz kilométeres maratonig terjednek.
A fő különbség a futás és a bármilyen típusú gyaloglás között az úgynevezett "repülési" fázis jelenléte, az az állapot, amelyben a test röpke ideig teljesen a levegőben van. Különbségek vannak a futás során használt izomcsoportokban, valamint az alacsony rajt jelenlétében is.
A sportlépés között a fő különbség a szabályokban van, az atlétikában az atléta nem szabad egyszerre két lábat levenni a felszínről, ez futásnak számít. A versenysétálás furcsának tűnik a speciális mozgás miatt, ahol a járó végtagot kiegyenesített állapotban kell tartani.
Térd szög
Futáskor bármelyik embernek nagyon hajlított helyei vannak a térd területén. Ez egy olyan szükségszerűség, amelynek következtében, amikor a láb ütközik a felülettel, erősebb lökés következik be, mint járáskor. Így a sportoló sokkal gyorsabban veszi fel a szükséges sebességet.
Minél jobban meghajlik a térd, annál jobban működnek a négyfejű izmok. Ez a fő oka annak, hogy a térd hosszú futás közben elkezdhet fájni, de járáskor ez nem figyelhető meg. Séta közben bármelyik ember térdhajlása nem haladja meg a 160 fokot.
Terhelés a gerincre és a térdre
Sok ember fájdalmat tapasztalhat hosszú vagy intenzív kocogás közben:
- térdízület;
- végtagi szalagok;
- inak.
A fájdalom a gerinc és a térd futás közbeni jelentős stressz miatt jelentkezhet. A versenyek traumatikusabbak, mint a versenyen való gyaloglás.
A nyújtás lehetősége, a szalagok futás közbeni károsodása mellett számos tényező befolyásolja a testet.
- Először is saját testének erőfeszítései, amelyek segítségével az atléta lenyomja a felszínt. Ezekben a pillanatokban nagy terhelés nehezedik a testre, és elhanyagolása sérülésekhez vezethet.
- További fontos tényezők a felület és a lábbeli. A terep fontos szerepet játszik, minél keményebb és rögösebb, annál valószínűbb, hogy megsérül. A lábbeli megválasztása szintén nagyon fontos, csak kényelmes, könnyű és puha futócipőt kell használni, ez javítja a sebességet és megakadályozza a fájdalmat.
Séta közben ezek a tényezők gyakorlatilag nem fontosak, és sérülés csak gondatlanság vagy a test elégtelen előkészítése révén érhető el.
Sebesség
Az egyik fő és legszembetűnőbb különbség a sebesség. A versenysétában a kezdő sportolók 3-5 kilométer / órás sebességet fejlesztenek, a szakemberek pedig 8 kilométert. Ezen a ponton a töréspontnak nevezett hatás érhető el, amikor sokkal könnyebb elkezdeni a futást, mint folytatni a járást.
Az ember maximális sebessége futás közben 44 kilométer / óra, az átlag pedig körülbelül 30 kilométer. Ennél a sebességnél a sportoló nem lesz képes nagy távolságot megtenni.
Érintkezés a talajjal
Az egyik legfontosabb különbség a végtagok érintkezésének ideje a felülettel a mozgás során. Bármilyen séta közben, bármilyen körülmények között, az egyik lába még mindig a földet érinti.
Futás esetén minden más, ebben a tudományágban van egy "repülési" pillanat, amikor mindkét láb a levegőben van. Ennek a fázisnak köszönhetően nagy sebességet érnek el, ugyanakkor megnő a sérülés valószínűsége.
A gyaloglás viszont a futás gyakorlatilag minden előnyét biztosíthatja, lényegesen kisebb sérülési kockázattal. A futás erősen befolyásolja az ízületeket és az ínszalagokat, ami nem kívánt következményekhez vezethet.
Kitartás
Futás közben az energiafogyasztás jóval magasabb, mint a verseny gyaloglásakor, ugyanakkor a kalóriaégetés hatékonysága sokkal magasabb.
A hosszú sétákat végző emberek körülbelül ugyanannyi kalóriát égetnek el, de hosszabb ideig.
Ami a fizikai állóképesség fejlesztését illeti, a futás mindenképpen jobb, mint a gyaloglás, és az ezt a fegyelmet gyakorló emberek hosszabb ideig képesek lesznek dolgozni saját erejük kopása mellett.
Energiaköltségek
Az energiaköltségek egy bizonyos időegységre jelentősen eltérnek. Például az, aki fél órán keresztül közepes sebességgel fut, sokkal fáradtabb lesz, mint az, aki 2 órája sétál.
Ugyanakkor a gyakorlatok hatása feltűnően eltérő lesz. A kocogó mindenképpen gyorsabban fejleszti saját állóképességét, izomszövetét és szív- és érrendszerét.
Különböző számú érintett izom
Futás és gyaloglás során különböző mennyiségű izom vesz részt, és a rájuk gyakorolt hatás is eltérő.
Futás közben a test szinte minden izomcsoportja dolgozik, a legnagyobb terhelés:
- csípő;
- fenék;
- sípcsont hajlítók;
- borjúizmok;
- bordaközi;
- quadriceps.
Séta közben több mint 200 izom vesz részt, de a terhelés kisebb, mint futáskor.
A fő izomcsoportok, amelyek járás közben működnek:
- csípő;
- borjúizmok;
- fenék.
A futás és a gyaloglás szorosan kapcsolódik egymáshoz, és ugyanazokat a tulajdonságokat fejleszti az emberi testben. A két tudományterület közötti hasonlóság ellenére sok különbség van. A fő különbségek a következők: a test terhelése, a mozgás sebessége, az energiafogyasztás és a kivitelezési technika.
