Valószínűleg sokszor észrevette már, hogy sok magas szintű sportoló alacsony rajttal indul. Ennek köszönhetően nagyon-nagyon nagy sebességet tudnak kifejleszteni.
Mi az alacsony indítás?
Történelem
Minden sportoló, aki rövid távokat futott 1887 előtt, mindig függőleges helyzetben indult. Egy napon Charles Sherrill úgy döntött, hogy alacsony indításból indul. Egy ilyen furcsa döntés nagyon szokatlan volt, és nevetést váltott ki a közönségből, de Charles Sherrill, nem figyelve a közönség nevetésére, mégis erről a pozícióról indult.
Nagy meglepetésemre akkor az első helyet szerezte meg. A sportoló pedig azt kémlelte, hogy ilyen módon induljon el az állatoktól. A hal elkészítése előtt mindig egy kicsit guggolnak. Ez a megoldás segít csökkenteni a légellenállást az induláskor, mert a testfelület elég nagy.
Távolságok
Ezt a technikát csak rövid távolságokon alkalmazzák, mivel egy sportolónak gyorsulnia kell, rendkívül rövid, még a légellenállás is jelentős növekedést eredményezhet a rajtnál.
A hosszútávú versenyeken nincs szükség ilyen technikára, mivel végül a futót nem érinti az, ahogyan kezdte, és a futók az elején nem hajtanak végre ilyen erős és nagy sebességű rántást. Ezt a technikát csak 400 méteres távolságokon alkalmazzák.
Indító betétek
Kis futók képviselik őket vezetőkkel, amelyeken számos horony található, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a párnákat a kívánt távolságra rögzítsék egymástól. Ha ezt helytelenül teszik meg, akkor a sportoló kényelmetlen testtartást fog magának, ami az elején a technika megsértéséhez és nagy valószínűséggel veszteséghez vezet.
A fém sínek között is vannak jelölések, amelyek segítenek a párnák lehető legkényelmesebb elhelyezésében a futó számára.
Mindig két blokk van, az egyik a jobb láb alatt, a másik a bal alatt. Azt kell mondani, hogy ezek a párnák mindig csúszásgátló anyaggal vannak bevonva. Erre azért van szükség, hogy a sportoló az elején kiváló tapadással rendelkezzen. A blokk magassága is különbözik.
Minél magasabb az utolsó, annál nagyobb legyen a sportoló cipője. Általánosságban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a teljes mechanizmus meglehetősen kompakt, ugyanakkor számos olyan funkciót hordoz magában, amelyek célja, hogy segítsék a sportolót teljesítményének javításában.
Alacsony indulási típusok
Ennek a kezdetnek három fő típusa van. Az első lehetőséget leggyakrabban a rendszeres kezdéshez használják. Ennek a változatnak a fő jellemzője, hogy az elülső láb 1,5-re van beállítva a rajtvonaltól.
A hátsó blokk felszereléséhez meg kell mérni a sportoló alsó lábának hosszát, ezen a távolságon a hátsó blokk az elsőtől helyezkedik el. Ez az opció lehetővé teszi a sportoló számára, hogy optimális sebességet szerezzen a rajt helyszínén. Ezenkívül az első lehetőséget leggyakrabban a fiatal sportolók tanításakor használják, mivel még mindig nehéz megérteniük a lehetőségek közötti ilyen kis különbséget.
A sportolók gyakran olyan technikákhoz folyamodnak, mint a hosszú rajt. Megvalósításához elülső emelvényt 50, a hátul 60 - 80 fokos szögben kell elhelyezni. Ezt a módszert valamivel ritkábban használják, mint az elsőt, de a másodiknak megvannak a maga előnyei.
Nos, az utolsó lehetőség egy közeli kezdés. Ezzel az opcióval helyesen kell elhelyezni a párnákat. Az elsőnek 75 cm-re kell lennie a rajtvonaltól, a hátának pedig 102 cm-re a rajtvonaltól.
De ne ragaszkodjon szigorúan ezekhez a számokhoz, mivel minden sportoló egyedi, mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai és preferenciái, így a betétek beállításainak beállításai jelentősen változhatnak, a futó kívánságaitól függően.
Rövid távú futástechnika alacsony starttól
A mozgás kezdete
Az első szakasz nagyon felelősségteljes és fontos, mivel attól függ, hogy a sportoló hogyan fut. Először a futónak el kell érnie a rajt előtti helyzetet, ebben a helyzetben a hátsó térdét le kell engedni a földre. Ebben a helyzetben az illetőnek öt támogatási pontja van.
Ebben az esetben a kezeknek a rajtvonalnál kell lenniük, de semmiképpen sem rajta, sem mögötte, mivel ebben az esetben hamis rajt számít. A start parancs meghallgatása előtt a futónak teljes mértékben meg kell győződnie a cipő megfelelő felszereléséről.
Ha valami nincs rendben, akkor a sportolónak joga van javítani ezt a hibát közvetlenül a rajt előtt. Az első parancsnál fel kell kelnie a térdétől, míg a lábát a párnákon kell pihentetnie, a kezei is támogató szerepet töltenek be, csak még mindig nem szabad átlépniük a rajtvonalat.
Induló gyorsulás
A „start” parancs után egy ugyanolyan fontos szakasz kezdődik, amelyet gyorsításnak nevezünk. Az elején a sportoló lábának rugóként kell működnie. A sportolónak, miután élesen eltolt, előre kell mennie. Nagyon fontos megtartani az eredeti helyzetet az első 30 méteren. Erre a sebesség minél gyorsabb növelése érdekében van szükség.
Figyelnie kell a kezére is. Az elején hajlított állapotban kell lenniük. Ezt a félig hajlított állapotot az első 30 méteren stabilan fenn kell tartani. Ne felejtsen el dolgozni a kezével sem. A karok ingaként működnek, amely a legnagyobb gyorsulást segíti elő a legrövidebb időn belül.
A gyorsítás megkezdésénél a súlypontnak a lábak előtt kell lennie, csak akkor tudja helyesen gyorsítani. Ha ezt a szabályt nem tartják be, akkor az alacsony kezdés teljes pontja elvész. Ne feledkezz meg a lábadról. Nagyon fontos és jelentős szerepet is játszanak. A rajt idején a futónak aktívan kell vinnie őket egy kis szögben. Ebben az esetben egyfajta kar jön létre, amely elősegíti a szükséges sebesség elérését az induláskor.
Távolság futás
Miután túllépte a 30 méteres jelölést, függőleges helyzetbe kerülhet. Miután függőleges helyzetbe került, nagy figyelmet kell fordítania a lábak munkájára. Hosszú, gyors lépéseket kell tenniük. A lépés hossza személyenként eltérő. Ha egy személy túl hosszú lépéseket tesz a verseny alatt a sebesség növelése érdekében, akkor nem fog sikerülni.
Épp ellenkezőleg, csak sokat fog veszíteni a sebességből, mivel túl hosszú lépés esetén a lábat tompa vagy derékszögbe helyezik, ami nagyban lelassítja a sportolót. Igen, a lépésnek természetesen hosszúnak kell lennie, de nem szabad gigantikussá tenni. Az optimális lépéshosszt egy hozzáértő személlyel való edzés során kell megmérni, aki mindig képes korrigálni valamiben, és megadja a szükséges tanácsokat.
A táv futásakor helyesen kell lélegeznie. A légzésnek egyenletesnek és aktívnak kell lennie. Sok tapasztalatlan sportoló azzal érvel, hogy az orron keresztül és a szájon keresztül kell belélegezni. Ez természetesen téveszme. Futás közben az embernek a legkényelmesebb módon kell lélegeznie. Minél mélyebb a légzés, annál több oxigént képes felvenni a tüdő, ami azt jelenti, hogy a tejsav gyorsabban oxidálódik, így a sportoló gyorsabban futhat.
Érdemes a saját erőivel is megfelelően rendelkezni. Ha 400 méteres távolságot kell megtenned, akkor ne végezz túl aktív rángásokat a távolság közepén, mivel egyszerűen nem lesz erőd befejezni a spurtot, ami nagyon rossz. Középen érdemes egyenletes tempót tartani, enyhe futással a célig. Ezek a taktikák lehetővé teszik a lehetőségek maximalizálását.
Befejez
Ha 300–400 méteres távon fut, simán gyorsulnia kell 100 méterrel a cél előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a lehető legaktívabban végezzen. Ha rövidebb távot fut, akkor a teljes táv második felében elkezdheti a gyorsulást. Minél gyorsabban ér el a célig, annál jobb időt tud felmutatni.
A célban érdemes az aktív kézi munkával is segíteni magadon. A célvonal átlépése után ne ugorjon azonnal egy lépésre. Ügyeljen arra, hogy rövid távon, alacsony tempóban hűtsön le, ez segít rendbe hozni a pulzusát és a légzését, a gyógyulás sokkal gyorsabb lesz.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a rövid távú futás egy teljes tudomány, amelynek tanulmányozása sok időt és erőfeszítést igényel.
